2. kiadás.
Sorozat: Társadalomtudományi Könyvtár.

Ha meghalljuk Szűcs Jenő nevét, akkor elsőként a nemzeteszme és az etnikai tudat kialakulásának kutatása jut róla eszünkbe. A középkori nemzetfogalom kidolgozóját az e témában írott művei tették ismertté Magyarországon. Véleménye szerint nemzettudatról a középkor elején még nem beszélhetünk, akkor csupán egyfajta közösségi tudat létezhetett, amely az ókortól kezdve meghatározta az államok életét. A magyar középkorban gentilizmusnak nevezett törzsi csoporttudat tarthatta össze a népet, amely orálisan hagyományozódott át a fiatalabb generációkra.

Szűcs Jenőt történészként nyilván nem kellett arról meggyőzni, mennyire fontos egy nemzet múltja. Amit ő kifogásolt, az a történetinek mondott érvek történetietlensége. Úgy tartotta, „a retrospektív nemzeti látószög”, vagyis a modern nemzet fogalmának visszavetítése több évszázaddal korábbi eseményekre megalapozatlan és téves következtetésekre vezet. Nem beszélve arról, ha az egymás mellett élő népek ugyanolyan logika szerint gyártják le saját őstörténetüket, akkor ez a közöttük lévő feszültséget növeli. A kritikátlanul dicsőnek lefestett nemzeti múlt szélesíti a szakadékot a jelen realitásai és vágyai között, elvezet a nemzethalál miatti szorongás és az irreális nacionalista igények közötti jól ismert hullámzáshoz.