„Nekem igazam van –- te tévedsz.”

Megszoktuk már, hogy viták során csak akkor győzhetünk, ha kétséget kizáróan állítjuk a magunk igazát, és határozottan elvetjük mások állítását. Nem véletlen, hogy nyelvünkbe is beépültek az ellentétpárok és érveléskor előszeretettel használjuk, fekete-fehér, jó-rossz, barát-ellenség, boldog-boldogtalan, hogy az ellentmondás logikáját még kifejezőbbé tegyük. Szinte belénk rögzült, hogy soha nem lehet mindkét oldalnak igaza, ahogy téves sem lehet mindkettő.

Edward de Bono azonban feje tetejére állítja az évszázadok óta megszilárdult, ellentmondásokat élező, fekete vagy fehér gondolkodásmódunkat. Szerinte ennek a kritikai logikának sokat köszönhet az emberiség, de mára elérte saját korlátait, sőt egyre veszélyesebb az erre épülő agresszív magatartás, konfliktuskezelés és vitázás. Eljött az idő, hogy bizonyos helyzetekben sziklakő logikánk helyett inkább az észleléseinkre épülő, az ellentmondások feloldására törekvő vízlogikát alkalmazzuk. Bármilyen hihetetlen, ezt a humorban már régen felfedezték: „A humor az észlelésről üzen valami fontosat, elménknek arról a működési formájáról, amelyet gondolkodásmódunkban mindig háttérbe szorított a logika.”

Edward de Bono sok vitát kiváltó gondolataival ma már Nobel-díjas kutatók is azonosulnak, és egyre többen kezdik érteni sokat sejtető üzenetét:

„Nevetek, tehát vagyok.”