Könyvünk egy-egy hónapig tartó kísérletsorozatról szól. Szerzőnk egymaga kiköltözött a szubarktikus kanadai sarkvidék kietlen pusztaságába egy farkascsalád tanyájának közvetlen közelébe. Az ember nem járta helyen ideje java részét a farkasok megfigyelésének szentelhette. Vajon igaz-e, hogy a farkasok elvetemült gonosztevők, hogy évről évre több embert falnak fel? Mert ez a hír járja róluk. Mowat a tudományos munka közepette megannyi mulatságos kalandba keveredett, olyanokba, melyekről az olvasó nevetve és elhűlve értesül. A kísérletsorozat végeztével a szerző, immár a farkasok barátja, fájó szívvel búcsúzik el az általa George-nak és Angeline-nek nevezett farkasszülőktől, gyermekeiktől és rokonaiktól. Részlet a könyvből :\\\" Egy meleg nyári napon a környékbeli patakocska partján lődörögtem, minden különösebb cél nélkül, és eljutottam egy kis megrekedt pocsolyához. A fenekén három törpeharcsa evickélt, már alig-alig lepte el őket a zöldes iszap, és szemlátomást az utolsókat lehelték. Ez felkeltette érdeklődésemet. Egy bottal kipiszkáltam őket a szárazra, és várakozásteljesen lestem, hogy megdögöljenek, de ne adj isten, hogy megtették volna. valahányszor azt hittem, hogy most már végképp kimúltak, eltátották csúf, széles szájukat, és megint szusszantottak néhányat. Csökönyösen vonakodtak beletörődni sorsukba, s ez nekem annyira imponált, hogy némi sár kíséretében egy ott talált konzervdobozba raktam és hazavittem őket.