Bánki Róza - Borzák Tibor : Nappali álmodozók

Az érintetteken kívül megszólalnak a könyvben az egészségügyiek, és elmondják véleményüket a művészek is a másságról. Ezért hát a könyv nem csak az autistákról szól: látlelet az egészségügyről, a másság elfogadásáról. Dér János 49 esztendős, Székesfehérvárott könyvtáros. Dénest, 17 éves autisztikus fiát egyedül neveli, immár egy évtizede. Nagyszerűen megvannak így egymással. A fiú egyre önállóbb, jól tanul, s viszonylag szabad életet enged az apjának. - Az autistáknak kell alkalmazkodniuk a világhoz, vagy nekünk kell elfogadnunk a másságukat?

Ha jót akarunk gyermekeinknek, meg kell tanítanunk őket - amennyire lehet -, ebben a világban élni, hogy boldoguljanak. Hogy el tudják intézni a hétköznapi ügyeiket, amiket felnőttként nekünk is minden nap meg kell tennünk (szerelő, számlák, lakásvásárlás, adóbevallás, orvosi vizsgálat - te jó ég, ha belegondolok!...) S hogy az életben benne rejlő pozitív értékeket, örömöket is megtalálják és élvezni tudják (emberi kapcsolatok, barátok, szerelem, hangverseny, utazás - amit meg is kell szervezni valakinek...) Azt hiszem, a legtöbb, amit tehetünk, hogy megtanítjuk őket minél inkább önállóan élni. Ki mennyire képes.