Vajon lehet-e még újat mondani Napóleonról, akiről eddig állítólag több mint ötvenezer munka jelent meg, akiről írt Balzac, Stendhal, Tolsztoj és Shaw?

Igen, lehet. Ezt bizonyítja André Castelot élvezetes monográfiája. A kiváló francia történésznek sikerült új elemekkel és új vonásokkal gazdagítania a számtalanszor megrajzolt portrét. Hiszen maga Napóleon mondta egyszer magáról: "Kész regény az életem!" És Castelot éppen ezt a regényességet aknázza ki: nem annyira történelmi körképet ad, mint inkább pályaképet. És nem széles ecsetvonásokkal fest, hanem a mozaiktechnikát választja. Temérdek jellemző esetet, apró anekdotákat mesél el, kortársakat idéz, "élőképeket" iktat be, az olvasóval összekacsintva jóízűen, élvezettel pletykál. Ezért olyan eleven, mozgalmas, érdekfeszítő a könyve. Mindent látunk és hallunk. Úgy érezzük, ott vagyunk a Tuilériákban és a Notre-Dame-ban, halljuk a wagrami ágyúk bömbölését, bőrünkön érezzük az orosz tél hidegét és Szent Ilona szigetének nyirkosságát...

Castelot fordulatos, szellemes könyve mesterien ötvözi a tudományos és szépírói erényeket, és hű tükröt állít a kornak és legkiemelkedőbb személyiségének. Nemcsak a történelmi személyiséget ismerjük meg belőle, hanem az embert, az élő, érző és néha esendő embert is.