Fekete István - Fekete Istvánné : Napló-Hajnalodik / Keserves évek

Szerkesztette: Gáspár János

Fekete István Hajnalodik című színdarabjára ma már csak igen kevesen emlékeznek. Nem csoda, hiszen bemutatása idején zajlott a második világháború. El is sodorta a fergeteges siker közönségét éppúgy, mint a darab jeles színészeit vagy magát a színház épületét.
Az író első és egyben utolsó színpadi alkotását 1940. november 14-én adta elő a Magyar Színház társulata, Csathó Kálmán rendezésében. Telt házak előtt játszották száznál is jóval több alkalommal. Része volt a sikerben az elismert szereplőgárdának – a fő szerepekben Páger Antal, Szilágyi Szabó Eszter, Mihályfi Béla, Komár Júlia lépett színpadra. A drámában Fekete István a háború kitörésének és a trianoni tragédia bekövetkezésének az okait dolgozza fel a vesztes magyarság, az önérzetében megsértett nemzet elevenen égő problémáját, az anyaország határain kívül rekedt magyarság sorsát feszegeti. Az erdélyi magyarság kérdését a darab írásakor még „friss” második bécsi döntés (1940) kapcsán visszacsatolt erdélyi területek a korábbinál is élesebben vetették fel, hiszen ez a vidék máig is vegyes lakosságú… Itt azért mindig lesznek – tartozzék a terület bárhova – nemzetiséginek nevezett „idegenek”, akik hovatartozása bármikor ütközési forrás lehet egy másságot nem tűrő államalakulatban.
De nézzük a művet!
A darab cselekménye a román–magyar ellentétek körül mozog, persze nem a nagypolitika síkján, hanem a közemberek sorsában, két család tagjainak kapcsolatában jelenik meg. A valósághű ábrázolás a kisebbségi sors hiteles színpadi feldolgozása, a problémalátás és láttatás – nemkülönben a megoldás – ma is időszerűvé teszi a darabot, Nagyvárad húsz évének történetébe ágyazva.
A fiatal váradi orvos, Pop Sabin, anyai ágon magyar, de érzéseiben inkább román, katonabajtársa húgának, Berényi Annának udvarol. Ennek azonban véget vet a trianoni döntéssel Erdélybe és Nagyváradra bevonuló román áradat. Sabint apja, a magyargyűlölő román tanító, eltiltja a Berényi-háztól, mert nevelt lányát, a pópa árváját, Szilviát kívánja menyéül. Befolyásuk révén Sabint Várad prefektusának akarják jelöltetni, ám az orvos hivatásával mindenkinek javát szándékszik szolgálni, ezért azt nem vállalja. Sőt, a heves-véres idők csendesedtével feleségül veszi Annát. Szilvia beteg szíve megszakad a csalódásban – az orvos keze között. Nagyvárad visszatértekor az öreg tanító a Regátba (a Kárpátokon túli Romániába) menekül, de fia családjával és betegeivel helyben marad Szent László városában, a megbékélés mellett téve tanúságot.
A Fekete István Irodalmi Társaság kiadásában megjelent kötetben ritkaságszámba menő szöveg mellett először találkozhat az olvasó teljes terjedelmében Fekete István Naplójával. Az író özvegye Keserves évek címmel vázolja egy hihetetlenül küzdelmes, sokszor tragédiákkal terhes életút közösen megélt évtizedeit. Az íróként megszeretett Fekete István emberként is példa: a helytállás egyszerűségének művésze; a hitét, magyarságát és emberségét minden körülmények között – és ellenére! – vállaló hús-vér valóság.