Ölvedi János : Napfogyatkozás - Magyarok Szlovákiában

Ölvedi János (1914.7.20 Érsekújvár-1983.4.22 München) Érsekújvár polgármesterének fia, a párizsi kommunista nagygyűlésen elszenvedett verés-be belehalt költő Ölvedi László bátyja. A szerző a Szabad Európa munkatársaként dolgozott New Yorkban, majd Münchenben. - Három és fél évtizeddel később lapozgatva ebben a könyvben, feltűnik, hogy milyen józanul és reálisan látta a maga és környezete helyzetét, mily idegenkedéssel töltötte el a múltból tanulni nem akarás és az avult nézetekhez való makacs ragaszkodás látványa. Elítélte például azokat az emigráns társakat, akik szerint a földreformot „magyar ember nem ismerheti el törvényesnek, mert idegen megszállás alatt jött létre," és mert „olyan forradalmi erők valósítottak meg, olyan politikai pártok és irányok, amelyek nem képviselik a magyar nemzet többségét". Akik így beszélnek — írta Ölvedi —, egy fontos dologról mélységesen hallgatnak: „a három millió magyar mezőgazdasági proletárról, akiknek évtizedek óta ígért fűt-fát a nemzet, csak adni semmit sem adott. A három millió magyar koldusról, akik katonát adtak a hazának, véreztek az elmúlt harminc esztendő alatt Európa valamennyi csatamezéin, védték az országot, melyből nem mondhattak magukénak egyetlen barázdát sem. És arról is hallgatnak, hogy minden másként lenne talán a vérző és szenvedő Magyarországon, ha ezt a hebehurgya és demagóg módon végrehajtott földosztást mások, nem a jelenlegi urak, de ők, a régi Magyarország valósította volna meg." Az ilyen szemlélet 1945-47-ben, a nyugati magyar menekültek köreben, eléggé ritka volt, de ellentmond annak a közhiedelemnek is, hogy az 1945-ben nyugatra távozott magyarok körében nem találtatott más, mint megátalkodott nyilas, vagy reak­ciós. Noha kisebbségként, de a mérsékelt, józan, realista szemlélet is jelen volt és hallatta — az Ölvedi Jánosokon keresztül — a hangját.