Véber Károly (vál. és összeáll.) : Nagyvadak hazájában

A ​tőlünk távol eső tájaknak különleges, egzotikus varázsuk van. Ott minden más, számunkra szokatlan és rendkívüli: a fák, az állatok, az emberek és a szokások. Mindez szinte "hihetetlen", és mégis igaz. Fokozottan igaz ez olyan történetekre, melyek nem is korunkban, henam az elmúlt századokban játszódnak. hogy vadásztak több mint 100 éve a jávai bennszülöttek szarvasra, krokodilra, Borneóban orangutánra, hogyan lőtték Ceylonban az elefántot és hogyan fogták Új-Guineában a vaddisznót? Hogyan kell a tigrist hajtani, és milyen nyíllal lőtték a leopárdot? Hogyan szelídítették és használták Ázsia pusztáin a vadászmadarakat? Olyan kérdések ezek, melyekre ma már csak hiteles forrásokból, korabeli vadászok, kutatók leírásaiból kaphatunk választ.

Kötetünkben ilyen írásokból nyújtunk át egy csokorra valót olvasóinknak. Az írások összeválogatásával egyben régi vadászirodalmunk értékeit kívántuk újból hozzáférhetővé tenni, amennyiben magyar szerzők olyan műveit gyűjtöttük össze, melyek 1945 után nyomtatásban nem jelentek meg.