Basics Beatrix - Györgyi Erzsébet (szerk.) : Művészgenerációk - Györgyi-Giergl család három évszázada

A kiállítás egy pesti polgárcsalád történetén vezet végig, amelynek egymást követő generációi beírták nevüket a magyar művészet történetébe. A család őse a Tirolból Pestre érkezett Martin Giergl, nevét 1728-ban jegyezték be a pesti német szabócéh könyvébe. A leszármazottak első nemzedékei az örökölt mesterséget folytatták. Az unoka pesti polgárjogot nyert 1788-ban, céhmester lett és a város száz választott polgára közé emelték. Gyermekei taníttatására sok gondot fordított, közülük három is művészi hajlamát követve választott pályát: Alois ezüstműves lett, a céh jelzőmestere, Ignaz üvegműves, Carl kártyafestő.

A következő generáció tovább lépett a megkezdett úton: Alois fia, Györgyi-Giergl Alajos néven festőművész lett. A Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányok után idehaza, élet- és polgárképeivel, arisztokrata- és polgárcsaládok tagjairól, közéleti személyiségekről festett portréival hívta fel magára a figyelmet. Ignaz fia, Henrik a híres, bécsi Lobmeyr-nél tanult. Műhelyét a zománcfestésű üvegedények előállítása terén országos viszonylatban, a legkiválóbbnak tartották. Életútját és fél Európát bejáró iparoslegényi vándoréveit is megörökítette, írásai kötetbe foglalva jelentek meg. Carl és fiai, János és István a XIX. sz. legjelentősebb hazai kártyakészítőivé váltak.

A század második felében született nemzedék felsőfokú képzettséget szerzett. Henrik fia, Giergl Kálmán korának legkiválóbb építészei közé tartozott. Alajos fiai közül Györgyi Géza lett építész. Ő Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos munkatársaként végzett rangos tervezőmunkát a budai királyi palota, a Műegyetem és más jelentős középületek tervezésében. Testvére, Györgyi Kálmán, mint az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatója, és a Magyar Iparművészet című folyóirat szerkesztője, a századelő nagy iparművészeti fellendülésének volt eredményes ösztönzője és alakítója, jelentős kiállítások szervezője. Fia, Györgyi Dénes munkásságában a korszak stílusváltozásainak legjobb vonásait mutatja be, múzeumok, iskolák több világkiállítás magyar pavilonja alkotójaként, az Iparművészeti Iskola, majd Főiskola tanáraként, rektoraként, méltán vált a XX. sz. első fele művészeti életének meghatározó alakjává.