Fiedler, Konrad : Művészeti írások

Sorozat: Spatium 5.

Az ​emberi erő létrehozta műalkotás magyarázatának, megítélésének más előfeltételekből kell kiindulnia, mint a természeti produktum magyarázatának, megítélésének. A természeti alkotás magyarázatát valószínűleg nem vétjük el, ha nem egy bizonyos tulajdonságban, egy szándékban keressük szerzőjét, az emberi tevékenység művét azonban csupán akkor érthetjük meg teljesen, ha eredetét egészen egy az emberi természetben fellelhető képességig követjük, s ha rákérdezünk azokra a célokra, amelyeket az ilyen műnek szerzője szándéka szerint be kell töltenie. A természeti alkotás megfigyelésünk számára adódó sokoldalúságából bármi kiemelhető lényegesként, amennyiben azt meghatározott összefüggésben vizsgáljuk, míg az emberi műben kezdettől fogva csak az lényeges, amiért előállították, miközben mindaz lényegtelen benne, ami a szerző szándékától, s műve feletti hatalmától függetlenül hozzátapad.

Csupán akkor beszélhetünk tulajdonképpeni művészetértésről, tulajdonképpeni műítéletről, ha a műalkotás megértése, megítélése a mű lényegi tartalmára vonatkozik. A művészet igencsak nyilvános ügy, s meglehetősen általános érdeklődés övezi. Ez az érdeklődés azonban semmi esetre sem kizárólag a lényeges tartalomra összpontosul, a művek kapcsán jelentkező szemléletmód, illetve a megítélés gyakorta éppen a lényegtelen oldalak iránti érdeklődésről tanúskodik. Amíg ez tudatosan és bevallottan történik, semmi hátrányt sem jelent, ha azonban hiányzik ama világos és szigorú adottság, amely különbséget tesz a műalkotások lényegi tartalma és lényegtelen oldalai, vonatkozásai között, akkor abból könnyen hibás nézet alakul ki a művészi megértés lényegét illetően, s így lehetővé válik valami ilyesmiről beszélni ott, ahol a művészet lényegi tartalmát még egyáltalán nem tették a megfigyelés tárgyává.