(Tartóshullám Könyvek)

Fűzve, kiadói papírborítóban. A hátsó borítólapon egy enyhe meggyűrődés, a hosszanti metszésen pár filctoll nyom.

A jelen kötet összeállítására először Hajdu Istvántól, az azóta megszűnt Képzőművészeti Kiadó szerkesztőjétől, majd Sümegi Györgytől, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Képzőművészeti Főosztályának vezetőjétől kaptam biztatást (a kiadó pedig anyagi támogatást). Nekik köszönhetem, hogy - a saját érdekemben - kénytelen voltam szembenézni kb. 3000 kézirat-oldallal. Négy-öt kötetre való is összegyűjthető abból, amit harminc éve írtam - legalábbis a mennyiséget illetően. Itt igyekeztem az elméleti, legáltalánosabb vonatkozású írásokat összeszedni - talán következhet később egy "művészet és médiumok", egy történeti és két művészekről szóló kötet is.
A most közölt írásokat nem annyira revelatív erejűnek, mint inkább kordokumentálónak tartom. Végigkövetik azt a folyamatot, melynek során egy művészettörténész keresi a szerepét a tudománya (tudományának főleg a módszerei) és az avantgarde művészet -, valamint a Kádár-korszak körülményei - között. Az 1970-es évek elején felfedeztem, hogy a konceptuális művészet és az én tudományos keresésem párhuzamos.

Tartalom

további képek

nagyítás