Nagy Szent Gergelyt az őskeresztény irodalomtörténet mint a négy legnagyobb nyugati egyházatya egyikét tartja számon. A Jób könyvének kifejtését a testvérek kérésére írja meg. Az eredeti mű 35 kötetet tesz ki, ebből 5 kötetnyit tart most kezében az olvasó. E kommentár a Szentírás szavait háromféle módon részletesen megvizsgálva tárgyalja. Először a történet alapját rakja le a szó szerinti értelmezés által, azután pedig az allegorikus jelentésen keresztül felemelkedik a hitnek a várába, Krisztusra vonatkoztatva Jób történetének szavait, legvégül pedig az erkölcsi tanítás által megvizsgálja azt, amit életünkben meg kell tartanunk. Saját magunkra kell alakítani ugyanis, amit olvasunk, hogy a hallás felébressze a lelket, és amit hallott, annak megvalósítására siessen az életben. A Jób könyvéhez írt magyarázat feltárja előttünk a Biblia mélységes kincseit, amelyekben az Istent kereső lélek hol vigasztalást, hol bátorítást talál, és útmutatást, hogy fáradozása ne legyen hiábavaló, valamint lelkének üdvös táplálékot, hogy a küzdelmekben el ne csüggedjen. Amint Jézus mondja: Nem akarom őket éhen elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. Ti adjatok nekik enni! Vagyis a ti igehirdetésetekben kapják meg a vigasztalás igéit, nehogy az igazság eledelét nélkülözve elpusztuljanak ennek az életnek a fáradozásaiban. Az Istent igazán szerető lélek egész buzgalommal csak Isten után törekszik, akit szeret, és e világon semmi sem elégíti ki forró vágyát, csak Isten szeretete. A szeretet ezen lángja a lélekben a vétek minden rozsdáját fölemészti, ami által a lélek egyre inkább képessé válik szeretett Ura befogadására.