Le Roy Ladurie, Emmanuel : Montaillou, egy okszitán falu életrajza (1294-1324)

Sorozat: Osiris könyvtár.
A helyszín: a Pireneusok magasföldi, zárt, földműves-pásztor társadalma, ezen belül is egy kicsiny falu, Montaillou. Az időpont: a 14. század eleje, az ún. valdens eretnekség terjedésének korszaka. A domonkos rend vezette inkvizíció meg-megújuló nyomozásokat, pereket indít e vallási tévelygés ellen. Kivételes históriai forrásként fennmaradt a kihallgatási periratok terjedelmes jegyzőkönyve, ez vált a kiváló francia történész-etnográfus, Le Roy Ladurie nagyszerű, sok nyelvre lefordított könyvének alap- és hivatkozási anyagává. Az albigensek, valdensek elleni dél-francia inkvizícióról is sokat mondó kéziratot a Vatikáni Könyvtár őrzi, szigetszerű forrásként kivételes bőséggel világítva be a középkori falu életét, társadalmát, köznapjait, kapcsolatait. Nemcsak a forrásanyag rendkívüli, a történészi mű maga is körültekintő tudományosságával, eleven hevülettel megírt sajátos történeti néprajzi falumonográfia mivoltában. A középkori parasztság élete úgy kerül elénk, hogy az egy történelmi nagyregény bő epikumával ér fel. Kontinensünknek ebből az apró - montaillou-i perspektívájából egy ámulatba ejtő paraszti, pásztori élet valósága képződik fel. ; Nem az individuum, hanem a családi porta, a "domus" e világ tengelye. Több ez, mint épület - generációs fáradalmak, szenvedélyek, sorsok öltenek a családi házban testet. A rendre megismert helyi famíliák (katolikus vagy eretnek papok, gazdák, rokonok, cselédek, béresek) létfenntartásának, előrehaladásának, időleges hanyatlásainak színtere - ember, vagyon, jószág szimbiózisa: az életfenntartás mítoszi egysége. A szerző e középkori életcentrum törvényszerűségeinek, biológiai, gazdálkodási, fizikai és szellemi realitásának értelmezésével indítja művét, hogy aztán Montaillou hatalmi és hierarchikus viszonyairól nyújthasson e sarkponthoz tájolt, nagy ívű plasztikus képet. Meg a hegyi falut körülvevő régió többi településéről is, ha a "cselekményszálak" odavezetnek. Márpedig a valdens eretnekség, melyeket az inkvizítorok konokul nyomoznak, több helységet kapcsol össze - ebből a pontból vetül elénk a régió. Fontos szereplők a mihamar vallatóra fogott, a hegyi legelőkön évszám vonuló nincstelen "hajléktalan" nép, a juhnyájaikat egészen Katalóniáig legeltető pásztorok; az ő sorsuk, néprajzuk, szocialitásuk külön témakör. A gazdálkodásról, az alapvető történeti, tárgyi néprajzot tárgyaló alapfeltárás után a szerző a kötet második részében a régmúlt parasztságának érzéki és mentális világának sokféle metszetét rajzolja meg. Először a szexualitás, a házasságok, a gyermeknevelés, a társas érintkezés struktúráit ragadja meg, hogy aztán a középkori falu embereinek tér- és időfelfogásáról, hiedelemvilágáról és egyáltalán: evilág és másvilág, mágia és babona, bűn és erény, törvénytisztelet és deviancia-felfogásukról adjon elemző, plasztikus képet. Eközben gazdagon idéz a szerző alapforrásából, az inkvizíciós tanúvallomásokból, az eleven epikussággal ható szövegek részleteiből - meggondolkodtató, ámulatba ejtő híradásként egy távoli kor mikrokozmoszáról.