Angol-magyar kétnyelvű kiadás.
Fordította, utószó: Barna Imre.

Az illusztrációk a szerző eredeti rajzai.

Ez a válogatás Bob Dylan szövegeit gyűjti kötetbe. Szövegeit? Verseit? Ki minek olvassa őket. Volt idő, amikor azt mondták Dylanről: ő „a rock Rimbaud-ja”. Ez ugyan sosem volt igaz (már csak Dylan százszázalékos amerikaisága miatt sem), de az tény, hogy a Dylan-szövegek versként is hatottak, és hatnak. Az egykori csodagyerek dal-és egyéb szövegei nemcsak szövegen innen és túl, hanem költészetként is magatartásmintát, sőt programot adtak egy egész nemzedék tízmilliós tömegeinek. Az a nemzedék idővel felnőtt, lassan meg is öregszik, Bob Dylannel együtt.
A rockköltészet műfajjá lett, nem furcsaság ma már. De nem is olyan fontos, mint egykor, jó húsz éve, a nagy Dylan-dalok idején volt. Bob Dylan fénykorában, amikor még a szél is Dylan-dalokat fújt.
(1989)