Amikor az 1892-ben Taganrogban (Oroszország, azovi körzet) született Alexandre Koyré (eredeti nevén Kojrakszkij) halála évében Párizsban kollégái és tanítványai tisztelegtek előtte, írásaikból két vaskos kötet állt össze, két külön szerkesztővel. Az egyik címe A tudomány kalandja, a másiké A szellem kalandja. E két cím különösen jellemző, mert megpróbálja különválasztani Koyré életművében a tudomány és a filozófia történészét. Holott a szerző törekvése e kettő összefüggéseinek a kutatása volt: a Keplerek, Galileik, Newtonok munkái mögött a metafizikai-teológiai alapot kereste, a spiritualisták, misztikusok, alkimisták, vagyis a Böhmék, Weigelek, Paracelsusok munkái­ban a természettudományos világnézetet. Az ő Paracelsusa a racionalista alkímia nagy alakja. ­Alexandre Koyré e kötetben olvasható négy írása az 1920-as és ’30-as években keletkezett, a Jacob Böhméről írt monográfiája előtt és után. E könyv mára már régóta része az európai és Európán túli kutatástörténetnek, Kelet-­Euró­pá­ban német, cseh és lengyel fordítása után magyarul is megjelenik. Olvasása a szellem és a tudomány kalandja egyszerre.