Wilson könyve nagyratörő és páratlanul ambiciózus szintézis, mely arra vállalkozik, hogy a tudás valamennyi jelentős ágát a tudományok és azon belül a fizika és még kiemeltebben a biológia zászlaja alatt egyesítse – a szociológiát, a közgazdaságtant, a művészeteket és a vallást is. Arra bíztat, hogy fokozott optimizmussal keressük az egybecsengést a tudás részterületei között, az egymást erősítő harmóniát, annak bizonyítékát, hogy a világegyetemben minden néhány alapvető törvény által szerveződik, mely a tudás összes területének alapját szolgáltatja. Választ keres arra, hogy miért vezetett robbanásszerű sikerre az ógörög minták alapján szerveződő gondolkodás, mely szerint a kozmoszt belső, átfogó rend uralja. Újszerűen tanulmányozza, hogyan jelenik meg ez a szempont abban, ahogy a világról szóló igazságokat ma kezeljük. A felvilágosodás korának úttörő hagyományaiban még erősen jelen volt ez a szemlélet, mely Wilson szerint az elmúlt két évszázad szaktudományi specializációja során fokozatosan elveszett. A fizika, a biológia, a pszichológia, az antropológia, a vallás és a művészetek példáin keresztül arra utal, hogy napjainkban ismét életre kelnek a felvilágosodás elveszettnek hitt eredeti céljai. Megindokolja, e célok miért jelennek meg újra a természettudomány és a humaniórák frontvonalain, és hogyan rajzolódik ki ennek révén fokozatosan az, amit a világ alapvető tervrajzának nevez.