Sorozat: Napjaink teológiája 8.

„Könyvem címében a „elképzelni” szó szerepel, de beszélhetnék itt „utópiáról” is – és ezek a szavak egyáltalán nem irreálisak, ha Jézus Krisztus Egyházának tett ígéretein alapulnak.” „Miben reménykedhetünk jelenleg az egyház, s főleg az Evangélium jövőjét illetően? Talán jó, hogy nem igazán tudjuk, mi vár ránk a közeljövőben, mert így még jobban átadhatjuk magunkat a reménységnek. Gyakran mondják, hogy a jövő Isten kezében van. Ugyanakkor Isten az ember individuális és történelmi szabadságát a leginkább tiszteletben tartó Lény. Elfogadja, hogy az emberek lassan értik meg az idők jeleit. Hagyja, hogy döntéseik megteremjék többé-kevésbé jó, sokszor csodálatos, néha pedig romlott gyümölcseiket. Megadja nekünk a kegyelmet, hogy szembenézhessünk a kedvező, vagy éppen vigasztalan helyzetekkel. A különféle események vagy a sugallatára fogékony emberek által útakat javasol, de semmit sem kényszerít ránk. Másrészt Isten jelen van az egyház és a társadalom valamennyi szintjén. Még ha bizonyos területeken minden rosszul megy is, Isten akkor sem változtat erőszakosan a dolgok menetén. Másutt férfiak és nők mélyen evangéliumi nyomokat hagynak, Isten pedig segíti és kíséri erőfeszítéseiket. Tehát bármilyen legyen is a jövő egyházi arculata, mindenképpen összetett lesz, amit ellentétek feszítenek, s ami a közelebbi és a távolabbi múlttól függ, s azoktól az emberektől is, akiknek az egyház legfelső vagy legalsó szintjein kell majd cselekedniük. De úgy vélem, mindenekelőtt virrasztó magatartásra van szükség a részünkről.”