Vonnegut harmadik posztumusz novelláskötetét tartja kezében az Olvasó. Nagy valószínűséggel csakugyan a legutolsót. Tizenhat kitűnő történet sorakozik a könyvben. Jobbnál jobbak. És szépek is. Meg rejtélyesek. Bővelkednek életrajzi elemekben. Egy falusi asszony elhatározza, hogy megkeresi szerelmes levelezőpartnerét. Az ateista lapszerkesztő akaratán kívül, majd pedig vasakarattal lesz a karácsonyi ünnep motorja. A diktafonról dolgozó vidéki gépírólány egy gyilkos szavaitól gyúl szerelemre. A ripacs hőstenort fánküzletével tartja távol az operaszínpadtól saját énektanára. És hát a két festő felejthetetlen párviadala. Csupa döbbenetes írás. Mulattatnak, megrendítenek. 1950 és 1954 között keletkezhettek. Amikor az amerikai emberek a győztes háború után vagyonról és hírnévről, könnyű életről álmodoztak, de kemény falakba ütköztek. Vonnegut abszurd humora, a groteszk iránti vonzalma, képzelőereje és kimeríthetetlen fantáziája már a pályakezdés idején is pontosan jelezte, hogy belőle majdan a földkerekség egyik legragyogóbb és legnépszerűbb gondolkodója lesz. A Mester 2007-ben ismeretlen helyre távozott. Rajongóinak tábora világszerte nő.