Sorozat: Külföldi regényírók. André Gide azt hirdeti magáról, hogy műve még nem érkezett el végső szavához, amit avval is illusztrál, hogy eddig egyetlen "regényt" sem írt s könyveit, az Immoraliste-et csakúgy, mint a Porte Étroite-ot hangsúlyozottan elbeszéléseknek osztályozza. Szerinte a regény lényegében drámai műfaj, hol aktív - nem belső - küzdelmek árán jutunk el a kifejlethez. A regény, vagyis az igazi epikus mű eredménye ily módon mindig egy-egy objektív tétel, határozott megoldás, melynek érvénye a küzdelem összes résztvevőjére vonatkozik. Világos, hogy e nagy csúcsra, melyen a megoldott ember alakja áll, csakis egy teljessé épült rendszer segíthet el. Hogyan készül e nagy "regénye" elé André Gide? Oly messziről, sőt mélyről kezdi a munkát, hogy a rendszer lépcsőfokai vagy tendenciája ma még szinte hiányzanak művéből. Csaknem példátlan feladatba fog: az autonóm embert akarja megteremteni, a maga tökéletes függetlenségében, sérthetetlen integritásával, hogy aztán belevesse a küzdelembe. S ez az alak már előttünk áll: idáig érkezett el Gide, bizonyára egy életműnek is elegendő művészi produkció befejezéséhez. A kusza labirintusba, melyet az emberi természet rejt magában, egyetlen kilinccsel nyit be; módszere, s e módszer nála a rendszer alapmotívuma is, - az őszinteség. Minden gondolatunk, minden érzésünk, a legelfutóbb s leküzdöttebb mind egyformán és kötelező erővel a miénk; őszintének kell lennünk magunkkal szemben s vállalnunk a riasztó közösséget énünk komplex megmozdulásaival. Megfosztva a külső világ s minden objektív norma támaszától, az ember "meztelen" áll a feladat előtt, hogy önmagát élje. Gide embere a kizárólagossá lett szubjektum. André Gide azt hirdeti magáról, hogy műve még nem érkezett el végső szavához, amit avval is illusztrál, hogy eddig egyetlen "regényt" sem írt s könyveit, az Immoraliste-et csakúgy, mint a Porte Étroite-ot hangsúlyozottan elbeszéléseknek osztályozza. Szerinte a regény lényegében drámai műfaj, hol aktív - nem belső - küzdelmek árán jutunk el a kifejlethez. A regény, vagyis az igazi epikus mű eredménye ily módon mindig egy-egy objektív tétel, határozott megoldás, melynek érvénye a küzdelem összes résztvevőjére vonatkozik. Világos, hogy e nagy csúcsra, melyen a megoldott ember alakja áll, csakis egy teljessé épült rendszer segíthet el. Hogyan készül e nagy "regénye" elé André Gide? Oly messziről, sőt mélyről kezdi a munkát, hogy a rendszer lépcsőfokai vagy tendenciája ma még szinte hiányzanak művéből. Csaknem példátlan feladatba fog: az autonóm embert akarja megteremteni, a maga tökéletes függetlenségében, sérthetetlen integritásával, hogy aztán belevesse a küzdelembe. S ez az alak már előttünk áll: idáig érkezett el Gide, bizonyára egy életműnek is elegendő művészi produkció befejezéséhez. A kusza labirintusba, melyet az emberi természet rejt magában, egyetlen kilinccsel nyit be; módszere, s e módszer nála a rendszer alapmotívuma is, - az őszinteség. Minden gondolatunk, minden érzésünk, a legelfutóbb s leküzdöttebb mind egyformán és kötelező erővel a miénk; őszintének kell lennünk magunkkal szemben s vállalnunk a riasztó közösséget énünk komplex megmozdulásaival. Megfosztva a külső világ s minden objektív norma támaszától, az ember "meztelen" áll a feladat előtt, hogy önmagát élje. Gide embere a kizárólagossá lett szubjektum." Várkonyi Nándor, Nyugat.