Lakner László : Metamorphosis

Az 1936-ban Budapesten született és harminc éve Németországban élõ Lakner László nevét sokáig a pop art megjelenésével azonosították a magyar mûvészetben. Mint az un. Iparterv-csoport tagja (egy belvárosi tervezõintézetben rendezett nem hivatalos kiállításra utalva), lényegében a magyar neoavantgárd egyik központi alakja, akinek fõiskolai mestere a nagyhatású festõ, Bernáth Aurél volt.

A Bernáth-tanítványok kisebbfajta forradalmat csináltak a hatvanas években; részben elrugaszkodva mesterük stílusától, másrészt viszont a szakmai igényesség betartásával mesterük szellemében dolgoztak. Lakner esetében legalább ennyire fontosak voltak azok a régi és új mesterek, akiket maga választott szellemi vezérnek: Rembrandt, Goya, Ben Sahn, Francis Bacon, Robert Rauschenberg, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Lakner tehát már igen korán élt a mûvészettörténeti idézeteknek a nyolcvanas években divatossá vált eszközeivel, hogy mondanivalóját kifejezze.

Lakner németországi életmûvében a formai kérdések mellett egy igazán fontos filozófiai problémát jár körül, és ez a mûvészet identitásának kérdése. Mint a kétféle kultúrában élõ emberek, õ is folyamatosan rákérdez a festészet identitására, az általa kiválasztott példaképek identitására, és nem utolsó sorban a sajátjára.