… álmomban se képzeltem volna, hogy rendező lesz belőlem – vallja magáról korunk egyik legnagyobb filmrendezője. – De aztán az első naptól, attól az első alkalomtól kezdve, hogy kimondtam: „Gép indul! Tessék! Ennyi!”, úgy tűnt fel, hogy világéletemben ezt csináltam, mást nem is csinálhattam volna, ez vagyok én, ez az én életem. Ezért van az, hogy amikor forgatok, nem teszek mást, mint követem természetes hajlamomat, vagyis a moziban mesélem el a történeteket, azokat, amelyeket őszinteség és kitaláció, meghökkenteni akarás és vallomásvágy, föloldozást kívánás és szemérmetlen kéjsóvárság, a nevettetni és megindítani akarás kibogozhatatlan keverékével szeretek elmesélni – moralista és próféta, tanú és bohóc…" Ilyen ő prózájában is, ilyennek ismerjük meg elragadó személyiségét ebben a kötetben. Voltaképpen filmjei készülésének története ez, számos fontos, végül kimaradt mozzanat felidézésével. De minthogy Felliniről van szó – természetes, hogy prózája is minduntalan felvillant önéletrajzi elemeket, helyzeteket, különleges emberi arcokat. Úgy, hogy az olvasóban is fel-felrémlenek közben filmjeinek képsorai.

A kötetet Fellini hat rajza színesíti.