Sorozat: Pagoda és Krizantém.

Mintha az első két kötet illusztráló példatára lenne, úgy zárják a Japánról itt olvasható, helyszíni élményeken alapuló beszámolók a kezdeti, magyar nyelvű, de külföldi forrásokra épülő írások sorozatát. Az általánosan ismert nevek mellett az elmúlt másfél évszázadban feledésre ítélt szerzők emlékét is feltámasztó gyűjtemény a két távoli nép találkozását a magyar fél szemével nézve tárgyalja. Aszimmetrikus kapcsolatuk egyik érdekességét az adja, hogy a magyarságban már ezt megelőzően – attól kezdve, hogy egyáltalán lehetett tudni e távoli világról –, részben az európai orientalizmus, részben az ázsiai származás hatására kialakult bizonyos érdeklődés, vonzalom és romantikus szimpátia a japán civilizáció iránt. Ugyanakkor minden történelmi, társadalmi, művelődési, vallási különbség ellenére felfedezhető egy mindkét népre jellemző vonás: ahogyan a japán történelemben kezdettől jelen van a nyitás–elzárkózás dinamikája, úgy kíséri a hazai politikai, értelmiségi világot a keleti–nyugati szimpátiák meg-megújuló váltógazdasága, nyilván nem függetlenül a mindenkori Magyarországot határoló környezettől, ám századok óta halogatva a teljes elkötelezettség döntésének felelősségét.