„A test és lélek, illetve az egészség és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkább háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni.”
– Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. a szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza újra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját.
A nagy sikerű és több európai nyelven megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.