kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Logikai feladványok
- Gyermeknevelés
- Albumok
- Barlangászat
- Bányászat
- Bestseller
- Bibliográfia
- Divat, divattörténet
- Egyéb
- Erotika
- Esszé, tanulmány
- Etológia
- Ezotéria
- Életrajz
- Fantasy
- Filozófia
- Földrajz
- Gasztronómia
- Hegymászás
- Hobbi
- Humor
- Idegennyelvű könyvek
- Ifjúsági- és gyermekirodalom
- Informatika
- Irodalomtörténet
- Ismeretterjesztő
- Jog
- Kalendárium, naptár
- Kertészet
- Képregény
- Kézimunka, hímzés
- Klasszika-filológia
- Kommunikáció
- Könyvtörténet, nyomdászat
- Közgazdaság
- Kriminalisztika
- Lexikon, Kézikönyv
- Ló, lovaglás
- Média
- Méhészet
- Militária, kitüntetés
- Minikönyv
- Művészet
- Néprajz
- Filatélia, numizmatika
- Nyelvészet
- Orientalisztika
- Orvosi
- Pedagógia
- Pszichológia
- Politika
- Régészet
- Régi ponyva
- Retorika
- Reklám
- Sci-fi
- Sport
- Szépirodalom
- Szociálpszichológia
- Szociológia
- Szórakoztató irodalom
- Szótár, Nyelvkönyv
- Társadalomtudomány
- Technika
- Térképészet
- Természettudomány
- Töredékek
- Történelem
- Újság, Folyóirat
- Vadászat
- Vallás
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Kun Árpád : Medárdus énekel
- leírás
- további adatok
Borítógrafika: Szabó Dezső.
Kun Árpád versei és versprózái két távoli dimenzió között teremtenek szekvenciaszerű, irizáló-oszcilláló kapcsolatot: a kozmosz végtelenje és a föld pora-sara között. Ahogyan magáról írja a nyitó versben: "Az égbolt vagyok, aki átlép / a talaj felett" (Beszéd felülről), vagyis a költő intellektusa fogja össze ezt a két, merőben más világot. Megláttatja a biológiai lét parányi lényében is a halál egyetemes sejtelmét (Attribútum), és megfordítva: a mítoszi hőst lerántja a porba: az ő idétlen Ikarusza a sárban ugrándoz (Ikarusz), vagy a műemlékekben, kultúrhistóriai hagyományokban oly gazdag városról is a mindenen úrrá lévő romlandóság jut eszébe (Kolozsvár-Napoca). E két dimenzió azonban töredékeiben, látványelemeiben, eszmei fragmentumaiban jelenik meg a versek sorában: elmosódott szélű képek, bizonytalan körvonalú alakok, érzetek, benyomások, futó hangulatok kaleidoszkópja adja a versek szövetét, amely darabok nem is igazán versszerűek, sokkal inkább emlékeztetnek két, egymásra vetített pillanatfölvételre, égi és földi látvány összemontírozására (Téglák a körtefa alatt; Egy csiga; Elbrusz stb.). És ahogy a szellemi lét univerzalizmusa és a köznapi lét tárgyiassága e képvilágban egymásba játszik, át- és áttűnik, úgy elegyedik a versek és versprózák szövetében Erdély tájélménye és Párizs hangulata (Egy házasság utolsó órái), az édeni öröklét egykori ígérete és a jelen mulandósága (Emberpár), a velencei Szent Márk tér fenséges képe és az otthoni nokedliszaggató profanitása (Krónika), netán Ady Endre hajdani Párizsa és a költő mai Párizs-érzete (Egy nyaram Párizsban; Medárdus énekel stb.), esetleg a Teremtő Isten mindenhatósága és a bolti lopás "balhéja" (Affér). Ilyen szélsőségek között vibrálnak a versek, miközben a költő láthatóan kevéssé törekszik a szó hagyományos értelmében lírát művelni - saját világérzetét igyekszik rögzíteni a maga bonyolultságában, összetettségében, többrétegűségében, mely rétegeket csak a vér - élet és halál jelképe - választhatja el (Szétválasztás). ; Kun Árpád költészete egyszerre sugallatos és konkrét, egyszerre áraszt bizonytalanságot és ábrázol tárgyias világot, égi és földi összemosása, a meglepően távoli gondolatok társítása, az össze nem tartozó látványelemek frappáns összeillesztése, alakjainak esetlegessége és karakteressége között intellektuális összefüggések sejlenek föl - ezek teszik egyszerre mitikus és evilági verseit lebegővé, emelkedetté, végső soron szürreálisan látomásossá. - Igényes versolvasók figyelmét érdemes fölhívni Kun Árpád könyvére.
Kun Árpád versei és versprózái két távoli dimenzió között teremtenek szekvenciaszerű, irizáló-oszcilláló kapcsolatot: a kozmosz végtelenje és a föld pora-sara között. Ahogyan magáról írja a nyitó versben: "Az égbolt vagyok, aki átlép / a talaj felett" (Beszéd felülről), vagyis a költő intellektusa fogja össze ezt a két, merőben más világot. Megláttatja a biológiai lét parányi lényében is a halál egyetemes sejtelmét (Attribútum), és megfordítva: a mítoszi hőst lerántja a porba: az ő idétlen Ikarusza a sárban ugrándoz (Ikarusz), vagy a műemlékekben, kultúrhistóriai hagyományokban oly gazdag városról is a mindenen úrrá lévő romlandóság jut eszébe (Kolozsvár-Napoca). E két dimenzió azonban töredékeiben, látványelemeiben, eszmei fragmentumaiban jelenik meg a versek sorában: elmosódott szélű képek, bizonytalan körvonalú alakok, érzetek, benyomások, futó hangulatok kaleidoszkópja adja a versek szövetét, amely darabok nem is igazán versszerűek, sokkal inkább emlékeztetnek két, egymásra vetített pillanatfölvételre, égi és földi látvány összemontírozására (Téglák a körtefa alatt; Egy csiga; Elbrusz stb.). És ahogy a szellemi lét univerzalizmusa és a köznapi lét tárgyiassága e képvilágban egymásba játszik, át- és áttűnik, úgy elegyedik a versek és versprózák szövetében Erdély tájélménye és Párizs hangulata (Egy házasság utolsó órái), az édeni öröklét egykori ígérete és a jelen mulandósága (Emberpár), a velencei Szent Márk tér fenséges képe és az otthoni nokedliszaggató profanitása (Krónika), netán Ady Endre hajdani Párizsa és a költő mai Párizs-érzete (Egy nyaram Párizsban; Medárdus énekel stb.), esetleg a Teremtő Isten mindenhatósága és a bolti lopás "balhéja" (Affér). Ilyen szélsőségek között vibrálnak a versek, miközben a költő láthatóan kevéssé törekszik a szó hagyományos értelmében lírát művelni - saját világérzetét igyekszik rögzíteni a maga bonyolultságában, összetettségében, többrétegűségében, mely rétegeket csak a vér - élet és halál jelképe - választhatja el (Szétválasztás). ; Kun Árpád költészete egyszerre sugallatos és konkrét, egyszerre áraszt bizonytalanságot és ábrázol tárgyias világot, égi és földi összemosása, a meglepően távoli gondolatok társítása, az össze nem tartozó látványelemek frappáns összeillesztése, alakjainak esetlegessége és karakteressége között intellektuális összefüggések sejlenek föl - ezek teszik egyszerre mitikus és evilági verseit lebegővé, emelkedetté, végső soron szürreálisan látomásossá. - Igényes versolvasók figyelmét érdemes fölhívni Kun Árpád könyvére.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Vers > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Kortárs magyar szépirodalom > |
kiadó: | Filum, (1998) |
cikkszám / ISBN: | 0039441 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 58 |
könyv nyelve: | magyar |