Max Bill - Műcsarnok, Budapest, 1986.

Szerkesztő: Havas Valéria.

Max Bill (1908-1984), svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező, a bauhausban kapta azokat a legfontosabb ösztönzéseket, amelyek művészetének irányát megszabták, pályáját építészként kezdte, de neki a saját munkásságában sikerült megvalósítani a 20. századi művészet nagy utópiáját, élet és művészet egységét, a művészet által formált ,emberi életteret, sokoldalúságában is a bauhaus tanítványa és örököse: festő, szobrász, építész, ipari formatervező, tipográfus, író-teoretikus, tanár, kiállításszervező és színpadi tervező, és miközben minden művén megérezzük személyiségének eredeti kézjegyét, élményünkké az válik, hogy ezek a tevékenységek mindig a maguk műfaji tisztaságában érvényesülnek, tervez hidat, házat, kilincset, lámpát, írógépet, telefont, széket villát, mérleget, de úgy, hogy mindezek a tárgyak funkcionalitásukban tökéletesek, soha, semmi mással nem keverednek, mint ahogy szobrai vagy képei sem mások, mint plasztikák, vagy festmények, minden alkotása egyértelmű és primer élményt nyújt, azt az örömöt, amelyet a ráció igazsága ad, és amelyet tépett századunk irracionális szorongásai között olyan gyakran nélkülöztünk.