Első kiadás.
A költő arcképe, Kósa Ferenc felvétele.

"A költői pálya jószerivel egyetlen radikális poétikai fordulata, a Második születésem (1967) a korábbiaknál nyíltabb, dinamikusabb, modernebb struktúrákban új, szuverén programot bejelentő nagy vállalkozása óta Csoóri Sándor az emberi egzisztencia bárminő korlátozottsága elleni morális tiltakozás megszólaltatója. Alakzatainak a kritika által bőségesen - mégis inkább csak szőrmentén - elemzett rapszodikus-elégikus monotóniája ebből a gondolati és erkölcsi koncentráltságként is fölfogható változatlan célképzetből és a szolgálatába állított művészi (valamint közéleti) szerepből ered. Egy kegyetlen sorscsapás - Nagy László 1978 januárjában bekövetkezett, korai és váratlan halála - miatt az a feladat, költői szerepkör is részben Csoórira testálódott, amelynek ő majdnem az indulásától várományosa, sőt részese volt, de amelynek lineárisan átvehető, kontinuusan folytatható mivoltát jómaga sohasem hirdette. (...) A fő tárgy, az egzisztencia korlátozottsága egyébként is terrénumokra oszlik. A szerelmes férfi tizenöt évvel ezelőtti fátuma, kedvesének betegsége és halála ugyanúgy ide tartozik - és a K. É.-versekben máig hangot kap -, mint a zoon politikon szabadsághiányos beszorítottságának etikai fokozatai, vagy a morális kérdésekben nehezen mozgósítható, eltunyult átlagpolgár öntudatlansága, a nemzeti közösség létére is kiható önsorsrontása." - Tarján Tamás.

Kiadói egészvászon kötésben, eredeti borítékban.