A belga származású Henri Michaux a 20. századi francia irodalom és festészet kiemelkedő egyénisége. Jelen kötetében mindeddig ismeretlen tájakra kalauzolja az olvasót, úti beszámolóiban különleges humorérzékkel tart tükröt a kornak és az azt jellemző gondolkodásnak. A szerző igen gyakran élt máshol: két évet Garábiában, majd ugyanennyit Varázsországban, valamivel kevesebbet Poddemában. Vagy sokkal többet. A pontos dátumok hiányoznak. Ezek az országok nem mindig tetszettek neki. Egyes helyekkel meg kellett barátkoznia. De nem igazán. Az országok... nem lehetünk elég kétkedőek. Minden útja után hazatért. Ellenállása véges. Egyes olvasók ezeket az országokat kissé szokatlannak találhatják. Ez nem marad így. Az érzés már múlik is. Meg is idézi a Világot, aki szeretne megszökni abból. Ki szökhetne meg? Az edény zárt. Ezek az országok, látni fogjuk, végső soron teljesen valóságosak. Hamarosan mindenfelé újra rájuk találunk... Valóságosak, mint a növények, a rovarok, valóságosak, mint az éhség, a megszokás, a kor, a szokás, szokások, az ismeretlen jelenléte egész közel az ismerthez. A mögött, ami van, aminek lenni kellett, ami lenni törekedett, léttel fenyegetett és ami milliónyi "lehető" közül létezni kezdett, de nem végezhette be rendeltetését.