Száztizenöt éve, 1892. szeptember 26-án született, hatvanhat évvel ezelõtt, 1941. augusztus 31-én lett öngyilkos Marina Cvetajeva, az orosz avantgárd, az Ezüstkor egyik legnagyobb költõje. Szenvedésekkel és tragédiákkal teli, hányatott életének elsõ szakaszában Rilke, Paszternak, Mandelstam hódolt tehetsége elõtt, majdnem két évtizednyi önkéntes, prágai és párizsi számûzetése alatt a hivatalos körök és irodalmi klikkek többnyire agyonhallgatták, akárcsak a halálát követõ két évtized során odahaza. A Szovjetunióban csak az 1960-as évek elején jelenhetett meg az elsõ válogatott verseskötete, paradox módon jórészt annak az Ilja Ehrenburgnak a közbenjárására, aki Cvetajeva költészetének egyik csúcsát, a Versek Blokhoz ciklust haláláig nem volt képes megérteni. Ez a kötet és a késõbbi válogatások azután nemcsak orosz költõk egész sorát bûvölték el Rozsgyesztvenszkijtõl és Bella Ahmadulinától Brodszkijig, hanem olvasók millióit is. Ám Cvetajeva költészetének sokszínûségét csak az 1990-es évek közepén fedezhette fel az orosz közönség, amikor végre publikálták az eddig legteljesebbnek mondható életmûvet, hét kötetben. Azóta Cvetajeva reneszánszát éli, szerelmi, hazafias és tájlírája a legkülönfélébb tematikus kiadványokban lát napvilágot, Sosztakovics 1973-as szvitje után (Hat Marina Cvetajeva-vers) újabban a népszerû elõadónõ, Jelena Frolova zenésítette meg sok költeményét. Mostani válogatásunkban helyet kapott számos, eddig magyarul nem ismert mû, így az orosz polgárháború másik oldalát, a ritkán megverselt „fehéreket” ábrázoló „Hattyúk tábora” sorozat darabjai, de más fontos költemények is, fõleg az 1910-es és 20-as évek termékeny idõszakából, például a „Kihûl két nap – ó, Uram, irgalom!...”, a „Szürkületen halok én meg, igaz! Melyiken...”, „Az ország”, „A haza”, vagy éppen a teljes Asztal ciklus és a Versek Csehországhoz megrendítõ darabja, a „Szeretetem, dühöm...”. Válogatta Pór Judit, a válogatást kiegészítette, a jegyzeteket és az utószót írta Gy. Horváth László.