Maigret fáradt és kialvatlan. Épphogy lezár egy ékszerlopási ügyet, amikor megtudja, hogy hasba lőtték kollégáját, Lognont, a balszerencsés XVIII. kerületi nyomozót, akivel gyakran dolgozott együtt, és akit igencsak megkedvelt. Rejtély, hogy Lognon mit keresett szolgálaton kívül az avenue Junot-n, és miért hagyta ott ujjlenyomatát egy szépségszalonban dolgozó kisasszony nappalijában. Légyotton volt, vagy önként túlórázott, mert szagot fogott, és be akarta bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a Quai des Orfevres-en dolgozzon?

A főfelügyelő tűnődik, grogot iszik, házmesterlakásban és luxusvillában kérdezősködik, és érdeklődéssel hallgatja Chinquir nyomozó beszámolóját egy vén embergyűlölőről, aki bár Párizs szívében, a Montmartre-on él, teljesen visszavonult a világtól, és minden idejét a szemben lakók megfigyelésével tölti.

Maigret rájön, hogy semmit sem tud a gyűjtők és műkereskedők világáról. Bosszús, mert nem érti a hollandok lelkületét, de boldog, mert életében először egy nyomozás kellős közepén elviheti Madame Maigret-t majonézes homárt enni.