Botos László (főszerk.) : Magyarságtudományi tanulmányok

"Mi, régiek, vétkeztünk ellened hosszú évszázadokon át, Magyar Ifjúság! Vétkeztünk, mert puhák, gyámoltalanok, szószátyárok, vitatkozók és civakodók voltunk. Sok mindent tettünk, ami nemzet és jövőellenes volt. Dicsértünk és felmagasztaltunk mindent, ami jöttment, idegen volt. Mindenki jobb, megbízhatóbb volt számunkra, mint a magyar. Felmagasztaltuk a németet, az olaszt és minden idegen kultúrát. Túldicsértük a római iga alól felszabadult népeket, s az akkor alakult, új államokat. Elhallgattuk, hogy Róma a rabszolgaság, a keresztre feszítések barbár világbirodalma volt. Dicsőítettük hódító tetteiket, elhallgatva vagy lekicsinyelve saját történelmünket. Bűnös rabló hadjáratnak neveztük az egész Európát átívelő, dicső hadjáratainkat, s ezt tanítottuk és hirdettük. Szégyelltük régi dicsőségünket, de szemrebbenés nélkül elfogadtuk a hamis finnugor származáselméletet, egy nem létező finnugor ősnépből való eredeztetésünket. Megtagadtuk őseinket… Élhet, létezhet, fejlődhet-e egy nép igazi nemzettudat nélkül? Mindent, ami a múlt dicsőségéhez, nagyságához kötött minket, azt barbár, pogány, bárdolatlan, ocsmány, megvetni való cselekedetnek tanították, és annak tanítottuk. Csoda-e, hogy elleneink régóta lealázó, igazságtalan állításokkal illetnek minket, s ellenünk lázítják a különböző népeket? Hisz, mi magunk hirdetjük állítólagos barbárságunkat, pedig Európában nekünk volt egyedül a saját nyelvünkre épült, ősi írásunk: a rovásírás. Szomszédainktól várjuk talán, hogy igazságot szolgáltatnak nekünk, s kiigazítják a ránk fordított történelmi hazugságokat? Hogy nem használják majd ki saját hasznukra a magunkról terjesztett negatív képet? Ők csak éltek a lehetőséggel, hogy elorozzák tőlünk honunkat, amit Álmos és Árpád vett vissza számunkra. Ők csodálatos hadi teljesítménnyel véghez vitték nagyszabású visszatelepülésünket – ki tudja hányadik volt ez már? – a Kárpát-medencébe. Vétkeztünk ellened, Magyar Ifjúság, mert hagytuk és tűrtük elnyomatásunkat, akkor is, amikor még erősek voltunk és tehettünk volna valamit ellene. Kinevelték belőlünk a nemzetben való gondolkodást, és belénk plántálták a bűnbánatot, a bűn érzetét, hogy csak vezekeljünk, s ne törődjünk sorsunk megjavításával, mert a túlvilágon majd mindenért kárpótolnak minket."A főszerk.