Ezer esztendő telt el azóta, hogy első királyunk, Szent István törvénybe iktatta a tűz elleni védekezést. Fél évszázaddal később a világon az elsők között alakultak meg a híres kollégiumi városok - Debrecen, Marosvásárhely, Nagyenyed, Sárospatak, Kecskemét stb. - diákjaiból azok a tűzoltócsapatok, amelyek mindig készek voltak a segítségnyújtásra. 1848-ban a haza hívó szavára letették a tűzoltás fegyvereit - a kisbotot és nagybotot -, kardot és puskát ragadtak és tanáraikkal együtt honvédként harcoltak a szabadságért. Akik nem estek el a csatákban, azok visszamentek tanulni és tanítani - és később tűzoltóegyleteket alapítottak. A legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi István fiának, Széchenyi Ödönnek a kezdeményezésére a tűzoltó egyesületek szervezetbe tömörültek és megalapították a Magyar Tűzoltószövetséget. A Kárpát-medencében - a legkisebb falvakban és a nagyvárosokban is - olyan, a szülőföldjüket szerető emberek fogtak össze, akik azonnal segítettek a tűz- és káreseteknél, bármilyen katasztrófahelyzetben. Belső tartásukat tükrözték a külső megjelenési formák: a díszes sisakok, az egyenruhák,a zászlók, a kitüntetések. Szent Flórián volt a védőszentjük. Fotóalbumunk ezeknek a nagyszerű embereknek állít emléket.