Rédei József : Magyar Tragédia száz év előtt - Lovassy László pere és rabságának titkos iratai

Lovassy László (1815-1892) a demokratikus reformokat, az alkotmányos szabadságot követelő ifjúság példaképévé vált. Az erdélyi országgyûlés erőszakos feloszlatása után 1836. január 29-én a Pestre érkező Wesselényi ünneplésére rendezett tüntetésen lelkes, forradalmi hangvételű beszédet mondott. Megemlékezett arról, hogy Wesselényi Erdélyben a "törvénytelen és nemtelen erőszak ellenére" kőnyomdát állított fel a szabad sajtó szolgálatára. Dicsérte Wesselényi küzdelmét a "sötétség és a korlátot nem ismerő hatalom ellen".
A pozsonyi országgyűlés berekesztésekor az alsótábla üléstermében nagy hallgatóság előtt elmondott beszédében a királyt és a kormányt vádolta a jobbágykérdés egyes részleteinek megoldatlansága miatt.

Metternich rossz szemmel nézte és megkísérelte erőszakkal elfojtani a magyar reformmozgalmat. Az 1832-36. évi országgyűlés berekesztése után az ellenzék megfélemlítése érdekében elsőként az országgyűlési ifjakra csapott le.
Lovassy László több hétig rejtőzködött, de 1836. május 30-án betegen, önként jelentkezett Thurzó főszolgabírónál Nagyváradon. A királyi tábla a törvényellenesen lefolytatott vizsgálat és tárgyalás után 1837. február 22-én hozott ítéletet, amit 1837. február 27-én hirdettek ki. Lovassy Lászlót tíz évi várfogságra ítélték, majd titokban Spielbergbe szállították. A nagy tehetségű ifjút a spielbergi magány és a skorbut lelkileg, testileg összetörte.
Az önkényuralom rabságában,a spielbergi várban megőrült. Amnesztiát kap,de nem tér öntudatra, az utókor soha nem tudja meg összeomlásának okát.

Modern ('50-es- '60-as évek) egészvászon kötésben az eredeti boríték felhasználásával.