Az eddig jobbára csak építészetileg vizsgált reneszánsz kerteket Stirling János a tudomány és a művészet megannyi szempontjából kutatja: vizsgálati területe a botanika, az agrár- és orvostudomány éppúgy, mint az építészet és a művészettörténet. Nemesi udvarházak és kastélyok udvaraitól a városi polgárság kertjein át Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertjéig eljutva a kor kertépítészetének számos példájával ismerkedhet meg az olvasó. A magyar reneszánsz kertek a XVI-XVII. században című kötetből az is kiderül, melyek voltak a korszak legkedveltebb kuriózum- és divatnövényei. A munka, miután felvázolja a XVII. századi kertészeti szakirodalom fejlődését, az esztergomi érsek testvéröccsének, Lippay János jezsuita szerzetesnek a kertészeti szakmunkáját is közli. A kötet értékét növeli a sok metszet, amely közt maguk a kertek, a bennük található növények és a pozsonyi kertet gazdagító érsekek ábrázolásai egyaránt megtalálhatók.