A történelem tanulásának és tanulmányozásának elengedhetetlen része a legfontosabb írásos források ismerete. A hazai, amúgy gazdag történelmi ismeretterjesztő irodalomból föltűnően hiányoznak a nem szakemberek számára összeállított és nem is kifejezetten az iskolai oktatást segítő, de igényes ismeretterjesztést szolgáló szöveg- gyűjtemények. Ezek egyik első és igen színvonalas próbálkozása a Magyar középkor című kiadvány. ; A testes válogatás az államalapítástól a mohácsi vészig ad bőséges ízelítőt a magyar história eredeti kútfőiből. Szerkezete királyaink uralkodásának időrendjén alapul, tehát Szent Istvántól és az Árpádháziaktól az Anjoukon és a Hunyadiakon át II. Lajosig jut el az időben. Kisebb részben eredeti oklevélszövegeket, nagyobb hányadában elbeszélő forrásokat közöl; van köztük levél, legenda, gesta és krónika, sőt epikus versezet is. Viszont teljes terjedelmükben szerepelnek itt a középkori magyar jogrendet karakteresen jellemző Szent István, Szent László és Könyves Kálmán törvényei, továbbá sok-sok részlet sorakozik olyan okmányfajtákból - pl. jogbiztosító iratok -, melyeknek nem annyira a tartalma részletesen ismernivaló, inkább műfaja, jellege. A mintegy 400 szemelvény döntő többsége elbeszélő forrásból vett idézet, legtöbbjük legenda és krónika - a romanika korának legjellemzőbb forrástípusa. E részletek elsődleges hivatása az eseménytörténet szemléltetése, a kor szereplőinek bemutatása és hangulatának fölidézése, a történeti folyamatok körültekintően dokumentált, ám demonstrációs jellegű megjelenítése. Mindezek mellett kifejezett érdekességek és korjellemző kuriózumok is helyet kaptak a válogatásban (pl. Szent Imre herceg szüzességi fogadalma, egy-egy uralkodó halálának körülményei, véres merényletek stb.). Néhány esetben ugyanarról az eseményről két egykorú forrás, illetve történetírói földolgozás is olvasható, mintegy az eltérő nézetek, netán a hazai és külhoni megítélések, illetve az egykorú forrásszöveg és az utólagos földolgozás szembesítéséül. Az egy-egy uralkodó neve alatt megjelenő szövegek száma a tekintetben nem mértékadó, hogy az illető királysága idején mennyire volt elterjedt az írásbeliség, milyen szintű volt az oklevelezés gyakorlata, hiszen utókori krónikaföldolgozások, a vonatkozó külföldi (német, bizánci, orosz stb.) források is az eredeti, esetleg gyér számú hazai kútfők mellé kerültek. ; A szemelvények részletei a tartalmukat kiemelő cím alatt szerepelnek, hosszabb-rövidebb szó szerinti - de a mai helyesírás alapján átírt változat - formájában. Minden szemelvény lapalji jegyzetében megadja az összeállító annak a kötetnek az adatait, amely már nyomtatásban közölte a szóban forgó forrást, további jegyzetek sora magyarázza a szövegben előforduló utalásokat, neveket, megadja az egyéb, a megértéshez szükséges adatokat. A kötet végén található Irodalomjegyzék sorolja föl a felhasznált forráskiadásokat. A gazdag tartalmú, színvonalas szöveggyűjtemény - széles körben beszerezhető, a történelemtanításban is jól hasznosítható kiadvány.