Építészeti hagyományok

Számunkra ​ma a falu mindenekelőtt közigazgatási fogalom. Lényegében azt jelenti, amit a hivatalosabban hangzó község szó is kifejez: kisebb a lélekszáma a városénál, és másféle jellege. A falvak lakóinak az életmódja is többnyire más, mint a városiaké. A mezőgazdasági termelés többé-kevésbé meghatározza életmódjukat, rányomja bélyegét a település képére is. De épen napjainkban mennek végbe falvainkban is olyan átalakulások, amelyek eredményeként kezdenek fokozatosan elmosódni a falu és a város képe, a falusi és a városi életmód közötti különbségek. Kisközség, nagyközség, város; egyre inkább hajlamossá válunk, hogy e szavak mögött csak mennyiségi, nagyságrendi eltéréseket vegyünk észre.
Falusi templomokként tehát azokat a műemlékeket kellene bemutatnunk, amelyekről ma nem városi tanácsok gondoskodnak, amelyeknek felkeresése az érdeklődőt és a turistát többnyire bonyolultabb közlekedési problémák elé állítja, s amelyeknek környékén a megszokott kényelemmel, a hotellal, étteremmel, gépkocsiszervízzel nem feltétlenül számolhat. Bár ez a turisztikai szempont sem segíthetne ki minden estben, hiszen a fővárosban, a történeti Várnegyed közvetlen szomszédságában is kerültek elő régészeti ásatások során falusi templomok, és mai közvetlen szomszédságában is kerültek elő régészeti ásatások során falusi templomok, és mai községekben is állnak falusi templomoknak nem nevezhető, olykor meglepően nagy méretű és igényes egyházi épületek, egykori plébániatemplomok vagy szerzetesrendi templomok. Nem egy közülük éppen azért maradt ránk viszonylag ép állapotban, mert minden átalakítás nélkül megfeleltek a használati igényeinek.