Swartz, Richard : Lyuk a falban

Richard Swartz, aki 31 éves korában, 1976-ban lett a Svenska Dagbladet című svéd napilap bécsi tudósítója, csak azt tette, amit hivatása és munkaköre megkövetelt. Utazott, ismerkedett, érdeklődött, tájékozódott, olvasott – és írt Közép-Kelet-Európáról. De em érte be a valóság hivatalos verziójával és a hivatalosan szervezett programokkal: hatalomtól független forrásokra támaszkodott, s lehetőségeihez mérten segítette az ellenzékiek nyugati kapcsolattartását. Ami természetesen nem tetszett a kémelhárításnak és a III/III.-nak, a belső elhárításnak.

A hagyományos értelemben vett magyar olvasóközönség csak a rendszerváltás utáni kötetekből ismerhette meg, miként látta térségünket Richard Swartz. Elsőként a Nádas Péterrel folytatott 1989-es dialógusát rögzítő Párbeszédből (1992, Jelenkor), majd a világutazó empátiájával megírt novellisztikus riportjaiból országaink abszurd realitásáról és az emberi sorsokat meghatározó történelem erejéről (Lyuk a falban – Room service, 1998, Magvető).
Ebben számolt be arról, hogy a Stasi-iratokat őrző berlini levéltárban megkapta a róla vezetett dossziékat. Célszemélyként a „Black” fedőnevet aggatták rá, kémnek nézték, és tizenöt éven át megfigyelés alatt tartották, hogy aztán ne tudjanak meg róla semmi igazán lényegeset. Mivel a keletnémet állambiztonság feltérképezte ismeretségi körét, és információt cserélt róla külföldi társszerveivel, akadt a dossziéjában néhány oldal Nádas Péterről is.