Sorozat: Officina könyvtár 51/52.

Fordította és jegyzetekkel ellátta Arany János
A bevezető tanulmányt írta Devecseri Gábor

Lysistraté, az okos athéni asszony elhatározza, hogy véget vet a húsz év óta dúló, keserű és mindent megkeserítő peloponnésosi háborúnak, szövetségesül hívja asszonytársait és igen egyszerű, de a legnagyobb mértékben sikeres haditervvel rövid idő alatt célhoz is ér. Ez a darab tartalma. Nem több, mint ahogyan azok óhajtanák, akik Aristophanést nemes eszmék százgalléros köpenyegében szeretnék megszöktetni tizenkilencedik századbeli vádlói elől. De nem is kevesebb, mint ahogyan a vádaskodók vélték, akik nem tudták és nem akarták e komédiaírónak megbocsátani, hogy nem született a Viktória királynő Angliájában. Nem kevesebb, egyszerűen: a jó ügy győzelme. S hogy Aristophanés a jó győzelem eszközeit nem válogatta meg? A leggondosabban választotta ki a leghatásosabb, legtermészetesebb eszközt: az asszonyok nem hajlandók férjükkel szembeni kötelességüket teljesíteni, míg azok nem teljesítik a családjukkal szembeni kötelességet és nem kötnek békét. A szerelem megtagadása és folytonos emlegetése (ez hozzátartozik a haditervhez) sűrűn adott alkalmat a szerzőnek a legegyértelműbb tréfákra, s ő az alkalmakat mindannyiszor istenigazában ki is használta. Komédiaíró volt. S a komédiaírók közt is az, akinek művei egyedül maradtak ránk a nevettetés ős- és hőskorából, melynek számunkra az Ilias Thersitése lehetne jelképe. A görbelábú, görbevállú, sánta, göthös, hegyesfejű, gyérhajú Thersités felszólal Agamemnón gyűlésén. De beszéde nem tetszik a többieknek, Odysseus hozzálép és kormánypálcájával megveri. Thersités hátán gennyes seb támad, ő maga sírva, megzavarodva és bambán maga elé nézve ül le, az achájok pedig édesen nevetnek.
Kiadói kartonált (gerince felső részén sérült) papírkötésben.