Tomlin, Graham : Luther és kora

„Luther hatalmas személyes bátorsággal, heves intelligenciával és germán makacssággal rendelkező ember volt. Korának teológiájával teleszívott elméje, annak képessége, hogy nagyon gyorsan meglássa egy ügy lényegét, és nyelvi ügyessége, ami képessé tette eszméinek érthető és életerős kifejezését – erős keverék volt. Férfiként mély hűségre, sőt szeretetre ihletett. Megvolt benne az élet nagyfokú élvezetének képessége. Egyszerre finom és csípős tudott lenni, és hiánya egy helyettesíthetetlen űrt hagyott maga után.” „Azonban ki is volt Luther? Az elmúlt 500 esztendőben sokféleképpen látták őt: az igazság tévedhetetlen hirdetőjétől kezdve (XVII. századi lutheránus ortodoxia), a racionalista individualizmus kiemelkedő példáján keresztül (felvilágosodás) addig az emberig, akit sokan felelőssé tettek azért, hogy az 1930-as évek Németországában a német egyházak szinte teljes kudarcot vallottak a nácik felemelkedésével szembeni ellenállásban. Ezzel párhuzamosan a római katolikus megítélés is sokat változott: a megátalkodott eretnek Luthertől, aki tragikusan megosztotta az európai kereszténységet, egy sokkal megértőbb képig, amely szerint az utóbbi években szinte sajátjuknak vallják.” „Manapság a tézisek olvasása gyakran meglepetést okoz. Semmi nincs bennük a hit általi üdvigazolásról, a Biblia tekintélyéről, a minden hívő papságáról, vagy a jól ismert református tételekről. A késő középkori egyházi gyakorlat egyik homályos szögletét tárgyaló akadémikus teológiai ujjgyakorlatnak tűnnek. Még csak a búcsúcédulák támadása sem számított bármi újnak. Már amúgy is eléggé hírhedtek voltak és több magas rangú egyházi személyiség kifejezte velük kapcsolatos kételyeit. Nem tűnik valószínűnek, hogy Luther tézisei alapjaiban rengették meg a nyugati világot. Igazából éppen ellenkezőleg, sokkal kevésbé radikálisak és sokkolóak, mint a skolasztikus teológiáról egy évvel korábban írt 97 tézis.”