Dedikált példány!
Sorozat: IRODALOMELMÉLETI TANULMÁNYOK.

A kismonográfia a magyar irodalmi életben Lukács György körül kialakult csendet kívánja megtörni, az életmű egyik meghatározó szempontját állítva középpontba. A szakirodalom úgy tartja számon Lukácsot, mint aki leginkább reprezentálja a marxista szociológia érvényesítését az irodalom értelmezésében. Ám ez valójában önellentmondást takar, hiszen a marxizmus a szociológiát alárendeli a maga sajátos történelemvíziójának és üdvtanának, ami nem fér össze a szociológia tudományos igényeivel. Veres András könyve bemutatja, hogy a Simmel nyomdokain induló Lukács kezdetben miként próbálta összeegyeztetni a poétikai és a szociológiai nézőpontot, majd hogyan fordult el a szociológiától, hogy azután marxistaként felemás módon találjon vissza hozzá. Részletesen tárgyalja, hogy a negativista történetfelfogás miképp vezetett az ifjú Lukács György esetében érzékeny felismerésekhez, ennek marxista változata pedig kivédhetetlen csapdákhoz, korábban vállalt értékek feladásához.