kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Bendl Júlia : Lukács György élete a századfordulótól 1918-ig
- leírás
- további adatok
Sorozat: Scientia Humana - Filozófia
Lukács György életérõl, különösen gyermekkoráról és fiatalságáról számtalan tévhit él a Lukács-kutatók körében is. Ennek oka lehet Lukács személyes beállítottsága (általában nem szívesen beszélt személyét érintõ dolgokról), a hosszú élete során bekövetkezett változások és még sok minden. Ezért aztán nem egyszerû feladat, ám hitem szerint igen tanulságos, ha végig követhetjük egy magyarországi értelmiségi útját a múlt század végi, jómódú családban eltöltött gyermekkortól, az iskolákon át, egészen addig, amikor itthon és Németországban tudományos körökben igyekszik tekintélyre szert tenni – majd hirtelen váltással, sokak számára mindmáig megmagyarázhatatlanul, 1918 végén belép az éppen megalakult kommunista pártba, és ennek eszméihez élete végéig hû marad, minden megpróbáltatás és rossz tapasztalat ellenére is. S ezzel “kicselezte" magát abból az “elméleti zsákutcából", melyben “legjobb esetben … »érdekes«-excentrikus heidelbergi magántanárrá" fejlõdhetett volna. (Megélt gondolkodás, 56.) Az első és az utolsó lapon grafitceruzás bejegyzésekkel.
Lukács György életérõl, különösen gyermekkoráról és fiatalságáról számtalan tévhit él a Lukács-kutatók körében is. Ennek oka lehet Lukács személyes beállítottsága (általában nem szívesen beszélt személyét érintõ dolgokról), a hosszú élete során bekövetkezett változások és még sok minden. Ezért aztán nem egyszerû feladat, ám hitem szerint igen tanulságos, ha végig követhetjük egy magyarországi értelmiségi útját a múlt század végi, jómódú családban eltöltött gyermekkortól, az iskolákon át, egészen addig, amikor itthon és Németországban tudományos körökben igyekszik tekintélyre szert tenni – majd hirtelen váltással, sokak számára mindmáig megmagyarázhatatlanul, 1918 végén belép az éppen megalakult kommunista pártba, és ennek eszméihez élete végéig hû marad, minden megpróbáltatás és rossz tapasztalat ellenére is. S ezzel “kicselezte" magát abból az “elméleti zsákutcából", melyben “legjobb esetben … »érdekes«-excentrikus heidelbergi magántanárrá" fejlõdhetett volna. (Megélt gondolkodás, 56.) Az első és az utolsó lapon grafitceruzás bejegyzésekkel.