A XX. századi német irodalom tán legkiemelkedőbb szerzőjének, a Mario és a varázsló, A varázshegy s a József és testvérei írójának e rövidebb műve a monumentális alkotások méltó társa. A regény alapötlete ismert irodalomtörténeti tényekből indul ki: Goethe az 1770-es évek elején beleszeretett egyik barátjának menyasszonyába, Charlotte Buffba, és ez a kapcsolat szolgáltatta az élményalapot a világhírét megalapozó első Werther-regényhez; majd negyvennégy év múlva Madame Buff weimari rokonlátogatása alkalmával rövid időre ismét találkozik a mester és egykori szerelme. Ez utóbbi eseményt választja műve témájául Mann. A rendkívül artisztikus, veretes – és nem ritkán finom humort is megcsillantó – formában alakuló történetben a szerző ravaszul hosszan késlelteti a költő megjelenését. Szálláshelyén az épp csak megérkezett Lottét sorra keresik fel különféle vendégek, akik révén az író rafinált portrésort vonultat fel Goethéről, míg végre a regény kicsúcsosodásaként maga is megjelenik. A nagyregényeknél indokolatlanul ritkábban megjelenő Lotte Weimarban különleges értékét az adja, hogy egyszerre életrajzi regény és művészi vallomás, alkotásfilozófiai önvizsgálat, mellyel Mann hol pajkosan és ironikusan, hol méltóságteljes azonosulással tiszteleg egyik példaképe előtt és állít emléket neki.