Sorozat: Az Ókori Irodalom Kiskönyvtára.

Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Kartal Zsuzsa.

Ovidiust Kr. u. 8-ban száműzték Rómából a Fekete-tenger (Pontus) partján fekvő Tomiba, ahol élete hátralevő részét kellett eltöltenie. Itt írta otthon maradt ismerőseinek, barátainak, feleségének verses leveleit, amiket később ki is adatott.
A Levelek Pontusból (Epistulae ex Ponto) Ovidius utolsó műve. Egy reményt vesztett öregember szól benne, aki nem tudja megszokni az idegen vidéket, de már alig bízhat benne, hogy egyszer még maga szedheti le almafáinak gyümölcsét. Ír, hogy múljon az idő, ír, hogy legalább ne felejtsék el őt Rómában, hogy legalább mint költőt ne temessék el elevenen. Megírja honvágyát, megírja, miért szereti Rómát, miért nem bírja ki Tomit. Nem a városi költő vágyakozása ez, aki valami távoli faluba vetődött, hanem a kultúra emberéé, aki barbárok között kénytelen élni.