Életünk során csaknem valamennyien feltesszük magunknak azt a kérdést: létezik-e Isten? A kérdés fontosságát talán nem kell különösebben megindokolnunk. Amennyiben Isten létezik, akkor végső soron az Ő akarata határozza meg úgy az emberiség, mint az egyes ember életének végső rendeltetését, s ebben az esetben feltehetően minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy akaratát megismerjük és teljesítsük. Amennyiben viszont Isten nem létezik, akkor az emberiség és az egyes ember az életére vonatkozó legfontosabb kérdésekben végső soron egyedül van. Magának kell választ adnia arra: milyen értékek, célok alapján érdemes és kell élni. Mai ismereteink fényében továbbá nincs különösebb valószínűsége annak, hogy az emberi élet a testtől függetlenül fennmaradhatna a halál után is, tehát ha Isten nem létezik, akkor valószínűleg túlvilág és halhatatlanság sincs, és életünket ennek tudatában kell berendeznünk. A legtöbben valamilyen ösztönös, érzelmi alapon, vagy a bennünket körülvevő társadalmi közeg vélekedéseit elfogadva döntünk a kérdésben, azonban sokakat az ilyen válasz nem elégít ki. Az istenkérdésben átgondolt, racionális döntésre törekvő emberek közül pedig sokan a filozófiai reflexióhoz fordulnak válaszért. (...) Ez a könyv az istenkérdésnek csupán két - igaz, nagyon fontos - aspektusát vizsgálja meg. Az első a "rossz problémájának" nevezett kérdéskör. Ezen azt a kérdést értjük: miért engedi meg Isten a meg nem érdemelt emberi és állati szenvedést. A második a "hitetlenség problémája": az a kérdés, hogy amennyiben Isten létezik, és - ahogyan azt a nagy világvallások általában tanítják - azt várja az emberektől, hogy higgyenek benne, és meghatározott formákban tiszteljék és szolgálják, akkor miért engedi meg azt, hogy oly sok ember nem hisz, s nincsenek is a hitre megfelelő alapjai. A két probléma szorosan össze is függ egymással. Habár - mint látni fogjuk - a hitetlenség problémája nem gyengébb, hanem erősebb érvet jelent a hagyományos istenfogalom ellen, mint a rosszé, a filozófia és a teológia története során a rossz kérdése aránytalanul nagyobb figyelemben részesült.