Glantz, David M. : Leningrád ostroma 1941-1944. A félelem 900 napja

„Zárják körül, majd terrorral és éheztetéssel gyengítsék meg Leningrádot.” – ADOLF HITLER

Leningrád 1941 és 1944 közötti ostroma a világtörténelem egyik eposzba illő fejezete. A város lakói három éven keresztül állták a német hadsereg ostromát, és állhatatosságukkal végzetes akadályt gördítettek az egész Európa feletti uralomra törő Hitler ambiciózus tervei elé.
A világháború eme epizódjában több német és orosz katona és polgári személy vett részt, mint bármely korábbi ostromműveletben. Folyamatosan ágyúzták, bombázták, éheztették az oroszokat, hogy meggyengítsék a védelmet és megtörjék a lakosság morálját. A Leningrád ostroma a tömeges hősiesség és a tragédia története; a szovjetek megszállott igyekezettel próbálták biztosítani a város ellátását, miközben a németek mindent megtettek azért, hogy eltöröljék a föld színéről a települést.
Az ostrom előrehaladtával a mind nagyobb méreteket öltő nélkülözés ezerszám végzett a civilekkel: csak 1941 karácsonyának napján közel 4000 leningrádi halt éhen. Ez a mű lenyűgöző beszámoló a II. világháború egyik legdöntőbb epizódjáról.

A Szovjetunió hosszú és borzalmas nagy honvédő háborújának egyetlen fejezete sem hordozott magában annyi drámát, áldozatot és emberi szenvedést, mint a Leningrádért vívott titáni ütközet. Nagy Péter cár háborúban született, a forradalom elhúzódó tűzpróbájában edződött városa Oroszország ablaka volt a Nyugatra, Oroszország ellenségei számára pedig hosszú ideig az Orosz Birodalom, majd később a bolsevik Szovjetunió nagyságát és gyakran baljós, fenyegető potenciálját jelképezte. Nem véletlen, hogy amikor Adolf Hitler a Szovjetuniót választotta egyik fő területként Né­metország Lebensraum- (élettér) -prog­ramjához, könyörtelen ambí­ció­jának Leningrád vált az elsődleges célpontjává. A város hatalmas szimbolikus, hadászati és ideológiai jelentőségét figyelembe véve ez nem is lehetett másként.
Ez a könyv szándékosan koncentrál elsősorban a katonai műveletekre. Ahelyett, hogy elismételné az ostrom által előidézett emberi szenvedésről készült kiváló beszámolókat, pusztán arra törekszik, hogy egy mélyebb és részletesebb leírást adjon azokról a hadműveletekről, melyek létfontosságú szerepet játszottak a leningrádi eseményeknél. Emellett szerény kezdés szeretne lenni egy folyamatban, amely kétségtelenül igen hosszan fogja feltárni a nyilvánosság előtt mindazt, ami a leningrádiak 900 napos, példátlan tűzkeresztsége során történt. Ez a könyv és az utána következő, jóval részletesebb mű­vek igazságot szolgáltatnak annak az 1,6 millió katonának és civilnek, akik az ostrom alatt vesztették életüket, a veszteséglistára került további 2,4 mil­lió katonának, valamint annak az 1,6 millió polgárnak, akiknek sikerült megszökniük vagy túlélniük az ostromot.