Bach, Steven : Leni - Leni Riefenstahl élete és munkássága

Leni Riefenstahl, akit leginkább mint "Hitler filmrendezőjét" ismer a világ, a huszadik század legérdekesebb és legellentmondásosabb alakjainak sorába tartozik. Filmjei közül Az akarat diadala és az Olimpia sokak szerint a valaha készített legeredetibb dokumentumfilmek - annak ellenére, hogy mindkettő Adolf Hitler és a német Harmadik Birodalom apoteózisa.

"Ki volt ez a százegy évet megélt asszonyság? - kérdezi a magyar kiadáshoz írt utószavában Báron György. - Zseniális dokumentumfilmes? Ördögi pártpropagandista? Megalkuvó kurzusművész? Hithű náci? Életművész, aki minden rendszerben a felszínre küzdötte magát, s erejével, vitalitásával még ellenfelei csodálatát is kivívta? A modern történelem legsátánibb tömeggyilkosainak barátja, cinkosa, tettestársa?" Steven Bach alapos kutatómunkára támaszkodó életrajza felsorakoztatja Riefenstahl számos fejezetből álló életének könyörtelen tényeit: hogy szenvedélyes híve lett Hitlernek, miután elolvasta a Mein Kampf-ot; hogy több náci vezér egyengette karrierjének útját; hogy szemtanúja volt lengyel zsidók lemészárlásának, bármilyen hévvel tagadta is később; és hogy ingyen statisztálásra kényszerített koncentrációs táborokból kiválogatott romákat. A háború után önmagát újra kitalálva fotósként kezdett új és szintén sikeresnek bizonyuló pályát, amikor Szudánban "felfedezte" a nubákat, azután pedig a tenger mélyének élővilágát fényképezte - és közben mindent elkövetett, hogy elperelje az örökséget testvére gyerekeitől.

Szépségénél és tehetségénél csak ambíciója és alkalmazkodóképessége volt nagyobb. A szépség megszállottjaként magyarul is megjelent önéletrajzában ugyanúgy kozmetikázta élettörténetét, ahogyan filmjeiben a náci Németország szörnyű valóságát. Steven Bach most elfogulatlanul és pontosan mutatja be Leni Riefenstahlt és munkásságát, a korszakot, amelyben élt, és a kiemelkedő művészeket, akikkel együtt dolgozott.

A fordítást szakmai szempontból átnézte Báron György (film) és Kalakán László (történelem).
Az utószót Báron György írta.