Sorozat: Osiris könyvtár.

Az 1961 júliusa és 1962 októbere között keletkezett írások a szerző börtönévei alatt születtek, s arról az elszánt küzdelemről tudósítanak, amelyet Mérei Ferenc a "körülmények hatalmával" vívott saját mentális egészségének, képességeinek megőrzése érdekében. ; Korábbi kísérleti eredményeinek tisztán spekulatív úton történő folytatására vállalkozott. Elsőként az óvodáskorúak csoportjaiban megfigyelt, a sajátos hagyományok kialakulásában egy meghatározott fokozatot jelentő utalást vizsgál. Mint kimutatja, az utalás eleven, konkrét élmény konkrét részlete, amely az egész élményt képviseli, feleleveníti mindazok számra, akik átélték. Az utalás minden esetben egy viszonylag tartós élményközösségben jön létre, megjelenése az együttes élmény bizonyítéka, míg az irodalmi műben az olvasó és a hős közötti élményközösség megteremtésével hangol az együttérzés irányába, a katarzist előkészítve. A második rész tárgya az élménygondolkodás, melynek anyaga az élmény, művelete a rekonstrukció, feladata a tájékozódás, eredménye pedig a felidéző szituálás. Az utalásos mechanizmus és az élménygondolkodás vizsgálata főként a csoportlélektanban, illetve az irodalmi művek (színdarabok, filmek) hatásának elemzésekor lehetne termékeny. A harmadik részben négy éven át tartó, saját álmait elemző önmegfigyelés eredményeit ismerheti meg az olvasó. A szerző szerint az álmok a nappali élménymaradványok hátterén jönnek létre, s bizonyos kompromisszumokat képviselnek a nappali tudat és a tudatalatti törekvések között. Az álmokban felbukkanó személyek megjelenésének gyakoriságát az álmodóhoz fűződő kapcsolat fontossága határozza meg. A negyedik részben a társas, illetve párkapcsolatok személyiségalakító hatásáról elmélkedik a szerző. René Zazzónak, a Párizsi Egyetem Lélektani Intézete tanárának ikervizsgálataiból indul ki. Zazzo ikerpárok fejlődését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeknél biológiai és pszichológiai szinten olyan differenciáló jelenségek alakultak ki, melyek a páreffektusnak tulajdoníthatók. E jelenségek között vannak pozitívak és negatívak. Ez utóbbiak közül a szerző az okokat kutatva különös részletességgel foglalkozik a beszédanomáliákkal mint a társas elszigetelődés tüneteivel, majd a társkapcsolatok alakulásának néhány sajátos folyamatát vizsgálja. Mindeközben arra is szentel figyelmet, hogy kritikát mondjon Zazzo könyvéről (Az ikrek, a pár és a személy), továbbá bemutassa annak szellemi hátterét, a Wallon-iskolát. A kötet témája és élvezetes stílusa miatt - nemcsak szakembereknek, hanem a lélektanban járatos szélesebb olvasóközösségnek is ajánlható.