Szabó műve a leibnizi gondolatépítmények "belső magját", középpontját veszi célba, ám nem a neotomisztikus vagy hartmanni lételmélet értelmében vett ontológiát keresi hősénél, hanem annak sokkal finomabb (és éppen ezért rejtettebb) létviszonyulás-elméletét veszi célba. Gondos és eredeti szempontú kutatómunkával értelmezi a leibnizi percepciófogalmat - összefüggésben a 17. századi angol-francia elméletekkel, de az egyetlen igazi "konkurrenssel", Spinozával is - e percepciófogalom birtokában tör azután előre a létviszonyulás olyannyira leibnizi kategóriájához és ennek nagy horderejű filozófiai elágazásaihoz. Minden oldalról körüljárva és interpretálva azután a létviszonyulás különböző szintjeit, kerülhet sorra a hagyományosan ismertnek vélt leibnizi fogalmak újraértelmezése, igazi megvilágítása (monadológia, egyediség, harmonia praestabilita stb.).