Sorozat: Uránusz könyvek 13.

A jelen mű természetesen nem sorolja fel az eddig készült filmek közül a klasszikusnak minősíthetőket, bár nem is zárkózik el egyik vagy másik megnevezése elől. Feladatának azt tekinti, hogy bizonyítsa: annak ellenére, hogy mozgófényképszerű anyaga folytán a film a valóságot használja ábrázolási közegül, egyes művei képesek ennek általánosítást és esztétikai minősítést gátló hatásától megfelelő formaadással megszabadulni és művészetet teremteni.
Ennek az alapvető célnak az elérése érdekében két különálló kérdéskört kell tanulmányozni. Az egyik a valóság és a film formai kapcsolata. Annak kérdése, hogy tényleg a valósággal ábrázol-e a film. A másik annak taglalása, hogy - a művészeti általánosítás folytán - hogyan megy végbe az esztétikumteremtés a filmben.
Mindkét részben a következtetések levonásához az alapot konkrét alkotások sorának elemzése adja - különös tekintettel a legutóbbi idők műveire. Mindez megkönnyíti a film mint művészet megértését és annak elfogadását is, hogy bizonyos filmek valóban klasszikus filmművészeti alkotásokká válhatnak