Arany Legendának (Legenda Aurea) nevezték ezt a könyvet, mert három évszázadnak legkedvesebb olvasmánya volt. Miként az égből hullott manna kinek-kinek azt az ízt varázsolta ínyére, amelyre legjobban vágyakozott, akképpen szolgáltatott ez a könyv jámbor olvasmányt a hívőknek, példák kiapadhatatlan forrását a prédikáló papnak, eszményt a szerzetesnek és mesét a mesére éhes lelkeknek.

De évszázadokon át a Historia Lombardica néven is idézgették, mert szerzője, mielőtt végképp bezárta volna a mesék aranykapuját, utolsó legendájához, Pelagius pápa életéhez a longobárdok anekdotával és legendájával tarkázott krónikáját csatolta.

Ennek a könyvnek, a Nyugat Ezeregyéjszakájának, a szerzője Génua érseke volt, Jacobus de Voragine, a domonkosrendi szerzetes, kit az Egyház boldognak nevezett s a választottak sorába emelt.