Sorozat: Horror Metaphysicae.

A válogatásba felvett tanulmányok három fő témakörre összpontosulnak, így az ismeretelméletre, az etikára, valamint a vallásra. A kötetben mintegy utószóként Robert Spaemann előadása olvasható, melyet 1989-ben mondott, amikor Luhmann a Hegel-díjat átvette.

"Még a hivatásos filozófusok között sincs mindenki abban a helyzetben, hogy felvegye a versenyt Luhmann reflexióinak engesztelhetetlenségével, fogalmi eszköztárának precíziójával és mélységével. Ugyanez talán még fokozottabban vonatkozik egyetemlegességére és az absztrakcióra fokták. Luhmann életműve mégsem filozófia a kanti világfogalom értelmében. Luhmann munkái a szaktudományon túlmenően nem itatódnak át azzal az életvilágbeli értelembe vett bölcsességgel, amelyet aztán a professzionális filozófusok szoktak "fogalmi szintre hozni". Luhmann ugyanis magát hozta - nem filozófiai - fogalmi szintre. Luhmann sokkal inkább arra törekszik, hogy a filozófiai fogalomalkotásnak teljesítőképesebb alternatíváját fejlessze ki, ahol teljesítményen a valóság jelképes megragadása és kommunikatív reprezentációja értendő."